Sorokpolányi Szapáry kastélypark kerttörténete

A mai kastély alapjának tekinthető első rezidenciát a párisi Bátsmegyey család emeltette. Az épületet első ízben egy 1664-ben kelt okiratban említették. Bátsmegyey Lászlótól fia, György örökölte az épületet, akitől lányára Terézre szállt a rezidencia; mivel a tulajdonos második férje rumi és rábaszoboszlói Rumy Lázár volt, a kastély a Rumyak kezére került. Rumy Lázártól 1773-ban fiára, Józsefre, majd 1807-ben annak fiaira, Andrásra és Antalra szállt az épület.

A kastély barokk korszakához kapcsolódó díszkerti kialakításról és a kastélyhoz kapcsolódó gazdasági épületekről egy 1775-ös összeírás számol be, mely szerint:

"Vagyon ottan keő kastély, melly az réghi Curián áll, és jó Statusban vagyon, kivévén némelly csekély reparatoriókat; mellyben vagyon föllül alul tíz kálhás Szoba, egy Konyha, hét bolt, és az (…) mind bót haitásos, Pénczékkel edgyütt; mellyeknek három Szegletit kerítit egy Czirádás kertecske; Ennek elleniben Téglábul edgy Consignatióra építette majorház négy Kálhás Szobábul, hét Kamarábul, és egy Konyhábul álló Sindölés és tűz falra. E mellett föl szélrül egy gyümölcsös, és veteményes Kert, mellyben téglábul építtetett kertésznek háza egy bótos Szobábul, egy Kamarábul, és egy öveg házbul álló találtatik. Vagyon innét téglábul építtetett Kocsi Szín hasonló Materiábul, három bót hajtásos Ló Istáló, ennek végiben Fábul egy ökör Istálló, ismét negyven marhára való Borona Istáló, ismét egy borjú Istáló, ismét egy hoszu Marhaszín, melyben s. v. sörtésekk ólla circa 60 darabra való. Ennek vigiben vagyon ismét egy paraszt szekér szín, melly alatt találtatik hat lukra egy hizlalo Hidas; Ezentull Granariummal, melly Paitáknak egyike Fölfa gerendákkal ki vagyon pádimontomozva, Zsuppra födve. Item az Kertész ház elleniben föl szélrül Téglábul rakatott, és négy derékbul álló Molnárnak Suppos háza; Mellette vagyon fa Boronábul keő kéményre építtetett három kerekű Malom,… Malom házhoz való Rét, melly is köröskörül az holt, és folyó Sorok vizivel környülvetetik egész á Polányi Hatarig. A víz mellett egy kiss halastó;…"

Mint a forrásból is látszik, valamiféle díszkerti kialakításról csupán az épület közvetlen környezetében, annak három oldalán lehetett szó, ehhez gazdasági kertrészek csatlakoztak.

Mint az első használható térképi forrás, a második katonai felmérés mutatja, hogy a kastély mindenirányból domboldalakkal körülölelve egy mélyebben fekvő területen épült fel.

Az épület közvetlen környezete, egy viszonylag kicsiny terület követte az épület szintjét. Ezt a területet jellemezhette az 1775-ben kelt összeírás is.

1810-ben összeírták a Rumyak sorokújfalui vagyonát, majd 1814-ben a kastélyban található ingóságokat.

"Vagyon Sorki ujfalusi helységben a Fölső szeren egy tágas mint egy 5 holdra való Curiális Fundus, mellynek közepén az Uraság Condescensiójára találtatnak kű épületek," "A fönt elől számlált épületek végében délrül helyheztetik egy régi épülett,"

Rumy Antal rossz anyagi helyzete és adósságai miatt a sorokújfalui kastélyt és a hozzá tartozó birtokokat 1820-ban eladta taródházi báró Mikos László államtanácsosnak. Mikos (I.) János 1855-ben bekövetkezett halála után Ede báróra szálltak birtokai, az épület jelentős bővítésen ment keresztül ekkorra.

Az 1847-ben készített "Sorok ujfalui és nagyunyomi egyesült határok" című térképen[4] jól kivehető az 1-es számmal jelölt T alaprajzú kastély épület és a hozzátartozó gazdasági épületek, a patak melletti malommal, a pataktól északra elhelyezkedő halastóval, a kertekkel és a gyümölcsössel együtt. Az 5-ös számmal jelölt területen a község tulajdonában lévő földgödör volt. A halastót kivéve ugyanezek figyelhetők meg a településről egy évvel később készült úrbéri térképen is.[5] Az 1857-es kataszteri térképen jól kivehető a polányi határ mellett, a főút és Sorok patak között, a községi agyagbánya (169) mellett elhelyezkedő 179-es számú sorokújfalui kastély és előtte lévő 180-as számú kisebb díszkert, melynek területe az 1844. évi úrbéri térképen még, mint gyümölcsös, vagy egy egyszerű fásított kertrész látható. Tehát ez a tájképies jellegű kialakítás a kastély előtti területen ez idő közben készülhetett el. Az épület körül láthatók cselédházak, a molnár háza, a malom, a kovácsház és konyhakert is. A valódi (terjedelmesebb) angolpark kialakítására azután kerülhetett sor, hogy Mikos Ede báró és a község között 1858-ban egy csereszerződés jött létre, amellyel a földbirtokos cserével megszerezte a falutól az addig általuk használt, a rezidencia körül elterülő földterületeket. A szerződés első pontja szerint "az urasági kastély kert és szinte az uraságot illető Rumy féle kert közti tér, a tagosztálykor közös földgödörnek hagyatván fenn, miután e tér a kitűzött czélnak meg nem felel, és szembe ötlő dísztelenséget okoz, ezt a községnek átengedi Ő Méltóságának kizárólagos tulajdonul az érintett területet létező apróbb kertekkel, a Sorok hídjától az országútig egy 10 ölles szélességű közlekedési út hagyassék fenn a község használatára, mely ott fog kijeleltetni, hol azt Ő Méltósága egyszerübbnek fogja találni." A község kárpótlásul a temető délnyugati sarkától az urasági táblából 2200 négyszögölnyi területet kapott.

Mikos Ede báró és felesége sorokújfalui nemesi birtokának tulajdoni lapja alapján 1860-ban a kastély, a kapcsolódó udvar és a park 7 holdat és 546 négyzetölt tett ki. A birtok egész területe 913 hold 1200 négyszögöl volt. Ebben a korszakban a kastélypark főkertésze Bartos Antal (1821-1875.) volt, aki a morvaországi Blaudából érkezett Magyarországra Mikos báró hívására. Bartos Antal édesapjánál, Blaudában szerzett magas fokú kertészeti ismereteket, és már ott is mint "Műkertész" működött.

Eközben Mikos báró anyagi helyzete egyre jobban romlott, ezért 1881-ben eladta sorokújfalui kastélyát és uradalmát. A rezidenciát és a mauzóleumot gróf Szapáry Géza m.kir. főudvarmester vásárolta meg fia, Szapáry László számára, aki akkor köszönt le a londoni nagyköveti posztról. A Szapáry család nem sokkal megvétele után átépítette és kibővítette a kastélyt Meining Artúr tervei szerint historizáló (eklektikus) stílusban. 1898-már biztosan elkészült az épület. Egy korabeli leírás így számolt be a kastélyról és parkjáról: " Itt veszi magába a Sorok patak a Perint patakot. Itt van gróf Szápáry László orsz. képviselő nagyszabású, főúri ízléssel és kényelemmel berendezett új kastélya és szép parkja."

1899-ben öccse, Szapáry Pál vásárolta meg tőle az uradalmat. Szapáry Pál a társasági élet központi alakjának számított, és számos híres vadászatot rendezett sorokújfalui bírtokán, amelyen külföldi uralkodók is részt vettek. 1902-ben a sajtó arról tudósított, hogy a gróf a kastélyt, a parkot, a tiszti- és gazdasági épületeket villamos világítással látta el. 

Az eklektikus kastélyhoz tájképi park és gyümölcsös tartozott. A 19. század második felében (századfordulón) a kor divatjának megfelelően neobarokk stílusú díszes kertrészt (pleasure ground) alakítottak ki az épület közvetlen közelében lévő teraszozott területen. A terepszintek kialakítása és ilyen formán valamiféle rendezése, kerti kialakítása már a barokk épület építésekor elkészülhetett. A pleasure groundról több képi forrással is rendelkezünk. Az 1890-es években, majd a 20. század elején készült fotók, képeslapok, illetve egy 1927-e s tollrajz[9] szépen mutatják ezt a kertrészt és annak változásait. Előbb egyszerű gyepes parterek vettek körbe egy kör alakú medencét, majd ezek buxus szegélyt kaptak, a gyep közepére virág-groupok kerültek. A képeken jól láthatók a kert kő architektúrái is, mint a lépcsők, a támfal díszes kőkorlátja[10], a felső teraszon egy kőpad és egy neobarokk medence, melyek egészben vagy töredékesen ma is megtalálhatók.[11] A kertben elhelyezésre került a későbbiek során (20. század elején, 1927 előtt) két márvány vízarchitektúra (Apolló- és Léda-kút), melyek itt másodlagos elhelyezésűek, valamely más kertből származnak.[12] A Léda-kút körüli kör alakú műkő medencekáva, egy korábbi helyzet maradványa, amit a későbbiekben földtöltéssel el is tűntettek. Ez a kör medence még látszik egy az 1890-es évekből származó fotográfián a szobor nélkül, majd egy a századfordulón készült fotón a Léda szoborral és annak sokszögalakú kútkávájával egyetemben. Tehát a feltöltés minden bizonnyal már 20 századi eredetű.

1916-ban báró Haupt Buchenrode István vásárolta meg a birtokot. Egy 1919-es összeírás szerint a sorokújfalui kastélyhoz 2 kat.hold park, egy kiskastélynak nevezett tisztilak, és a "kiskastélyhoz" pedig 2 k.hold gyümölcsös és konyhakert is tartozott. A báró a kastélyt - és parkját – 1927-30-ban jelentősen átépítette Leopold Bauer bécsi építészprofesszor tervei alapján, a munkálatok 1930-ban fejeződtek be véglegesen. A munkálatokat Müller és Weisz vállalkozók végezték.

1940-ben a báró felesége, Haupt-Buchenrode Istvánné, a "kiskastélynak" is nevezett üresen álló tisztilakban anya és csecsemővédő intézményt hozott létre. A család a szovjet csapatok bevonulás előtt elmenekült. A kastélyt a szovjetparancsnokság hadikórház céljára vette igénybe, s az ott maradt papírokat, számukra értéktelen tárgyakat elégették. A kórház 1946-ban költözött ki kastély épületéből, melyet ezután iskola, népi kollégium céljára használtak egészen 2002-ig. A köztes időszakról térképi forrásként egy 1972-es térkép szolgál, melyen a telekhatár változások követhetők nyomon.

A sorokpolányi községi földigénylő bizottság 1945. május 13.-ai jegyzőkönyve alapján a kastély körülbelül 5 ha park közepén állt. Volt még ott egy kiskastély 1000 ölnyi parkszerű területtel, valamint a tisztilakás, melyhez 200 öl udvar tartozott.

A Sorok-patak partján elterülő kastélypark állapota az előző rendszerben leromlott, a tájképi kert szerkezete tönkrement. A faállomány jelentős része viszont ma is megvan. Juharok, nyugati ostorfák, magas kőrisek, pannon kőrisek, kocsányos tölgyek, idős páfrányfenyők, feketefenyők, simafenyők, lucok, kislevelű hársak és óriástuják sorakoznak a parkban. Az idős növények között található a két hatalmas óriástuja és egy pusztuló nyugati életfa.

Képmelléklet:

1. kép Fotó 1890-es évek Borovszky 1889. p

2. kép Archiv fotó

3. kép Archiv fotó Bajzik-Vákár 2002.

4. kép Archiv fotó Szalon Ujsag 1904. 4.p.

5. kép 1927-es toll rajz VaML XI.22/33. Szombathelyi építési

vállalkozók műszaki iratai – Sorokújfalu

6. kép Archiv fotó www.vatera.hu

7. kép Archiv fotó SKKÖT 2006.

8. kép Az 1927-30-as kastély átalakítás VaML XI.22/33. Szombathelyi építési

tervrajza. Alaprajz. vállalkozók műszaki iratai – Sorokújfalu

9. kép Az 1927-30-as kastély átalakítás VaML XI.22/33. Szombathelyi építési

tervrajza. Homlokzat. vállalkozók műszaki iratai – Sorokújfalu

10. kép Légifotó www.civertan.hu

11. kép 2008 előtti fotó KÖH archivum

12. kép Helyszíni szemle fotója a szerző felvétele 2008 november

13. kép Helyszíni szemle fotója a szerző felvétele 2008 november

Térképmelléklet

1. 1. katonai felmérés 1766-85.

2. 2. katonai felmérés 1844.

3. Sorokújfalusi és nagyunyomi tagosított határok térképe 1848.[15]

4. 3. katonai felmérés 1869-87.

5. Kataszteri felmérés 1857.

6. Kataszteri helyszínrajz 1964.[16]

7. Geodéziai felmérés 2001. október

Padosné Végh Annamária: Műemlékingatlanok tulajdoni és használati viszonyai Sorokpolány községben. Dipl. Székesfehérvár. 2008.

VaML Kgy.ir. Világos örökösödések. 1775. 3. fasc. 35.no.

VaML Mikos család iratai 3. doboz III. 134.

VaML Vas megyei Levéltár térképeinek gyűjteménye. Úrbéri térképek. U 616.

"Sorokújfalusi és nagyunyomi tagosított határok térképe" VaML U 617

VaML Sorokpolány községbírói iratai. Csereszerződés, 1858.

Borovszky Samu: Vas vármegye. Budapest, 1889. /Magyarország vármegyéi és városai./ 97.o.

"Az igénybevett birtokon van egy villanytelep vízi turbinával, ami a községet nagyobb részt villannyal látja el."

VaML Vas Megye Földhivatala iratai. Szombathelyi járás, Sorokpolány 1945.

VaML XI.22/33. Szombathelyi építési vállalkozók műszaki iratai – Sorokújfalu

Módy Péter kőszobrász restaurátor leírása az Apolló- és a Léda-kút restauráláshoz készült dokumentációban.

Szombathelyi Körzeti Földhivatal. Sorokpolány HKR3 1972.

Somkuthy Ferenc, Tóth József: Vas megye arborétumai és kúriakertjei. Szombathely. 2000. 90.o.

VaML U 617

Bajzik Zsolt, Vákár Tibor: Sorokpolányi kastély története. Műemléki kutatás a kastély építési engedélyezési