Gyöngyöshermáni Szegedy-Ensch kastélypark kerttörténete       

A tájképi kerttől a századforduló pleasure ground-jáig

Jelen kerttörténeti leírásban nem kívánok kitérni a kastélyépítés és a birtoklás történetére, mivel azzal egy másik tanulmány már foglalkozik. Azonban mivel az épület(ek) kialakítása szoros kapcsolatban áll annak környezetével, kert és épület befolyással van egymásra, ezért a kastély építéstörténetből azokat a periódusokat emelem ki, melyekhez köthető ismert vagy feltételezhető parképítési tevékenység is.

A XVI. századi erődített kastély környezetében díszkertről még nem beszélhetünk.

A legkorábbi térképi forrás a területről egy 1797-ben készült ú.n. inszurrekciós térkép, melyen téglalap alakú kastélyépület látható portikusszal és melléképületekkel, valamint egy körbekerített kert, melynek pontos kialakításáról nincs ismeretünk.

A későbbiekben 1. katonai felmérés (Kelt. 1784. körül) sem mutat díszkertet a kastély körül, ám ez az ábrázolás amúgy sem tért ki ilyen részletekre. A legvalószínűbbnek tekinthető, hogy jelentősebb díszkerti kialakításra a kastély 1820-30-as évekbeli klasszicista átépítése során kerülhetett sor. Ezt igazolja a 2. katonai felmérés (Kelt 1844.) is, mely az inszurrekció térképhez képest, már nagyobb méretű kertet ábrázol. Kerítéssel körbevett szabálytalan alakú kert, téglalap alakú portikuszos kastély látható, és az épület megközelítése a déli irányból (mai Szent István király utca felől) bevezető széles, egyenes sétányon keresztül volt lehetséges.

A 18. század második felétől a 19. század közepéig terjedő időszak a magyar kertművészet egyik legvirágzóbb korszaka volt. Fennmaradt történeti kertjeink szinte mind - többek között a Gyöngyöshermáni volt Szegedy-Ensch kastélypark - ebből a tájképi korszakból valók. A tájképi kertstílus a korábbinál szélesebb társadalmi körökben vált divattá. A stílus hazai megjelenéséről pontos adat nincs. A lassúbb fejlődés és a feudalizmus maradványai miatt nálunk egy darabig még együtt élt a késő barokk irányzata. A 18. század utolsó évtizedétől már számos publikáció tesz említést tájképi kertekről. Magyarországra külföldi, főként angliai tanulmányutakat folytató főnemeseink közvetítésével jutott el a stílus, majd az új divat terjesztésében nagy szerepet játszottak bizonyos főúri családok, és a családok közötti széleskörű kapcsolatok.

A tájképi parkokban a század közepétől a növények szerepe, díszítő értéke egyre fontosabbá vált, elkezdődött a növénygyűjtő mozgalom, és a távoli különleges fa- és növényfajok meghonosításának divatja. Az ilyenekben gazdag kerteket később dendrológiai kerteknek is nevezték. Ezek már nem a klasszikus tájképi kertek voltak, de vonalaikban, téralakításukban a korábbi stílusjegyeket őrizték. A külhonos fa- és cserjeritkaságok honosításában három nagy korszakot különíthetünk el. Először a platánkorszak, mely már a század elejétől jelen volt, és a nagyméretű, erőteljes, elsősorban lombos fajokat részesítette előnyben. Ebben az időszakban olyan fa fajták kaptak fontos szerepet, mint a platán (Platanus hybrida) vagy a tulipánfa (Liriodendron tulipifera). Ezt követte a fenyőkorszak, mely fenyőcsoportok ültetésével kívánta a kívánt hatást elérni, és az örökzöldek dominanciáját erősítette olyan kertekben is, ahol azok nem voltak honosak. Az örökzöld növényhasználata kifejezetten kedvelt volt a nyugat-dunántúli főúri kertekben. A napjainkban is ültetett fenyők többsége ebben az időszakban terjedt el. Ezek már inkább a gyűjtő mozgalomhoz köthetők, és a 19. század második harmadától váltak gyakorivá. Végül a valódi gyűjteményes kertek, ahol az új egzotikus növény fajok milyensége volt a lényeges, a kerti kialakítás, a terek, az átlátások mind csak a növény egyed bemutatását segítették, azt hangsúlyozták. A korszakok között természetesen nem húzható éles határ, az egyes fajok később is benn maradtak a kertekben, esetenként a kerteknek csak egyes részeiben domináltak. A gyöngyöshermáni kastélykert növényanyagában a platán és a fenyőkorszak egyedei fedezhetők fel. Ez és a dendrológiai felmérés során a megmaradt fásszárú növényfajok korának megállapítása is igazolja, hogy a park telepítése a klasszicista kastélyszárny építésével egyidőben, azt követően az 19. század 20-30-as éveiben történhetett.

Ezt a tájképi parkot mutatja már mindkét kataszteri térkép (Kelt.1857.). A tájképi kertekre jellemző íves útvonalvezetés, perecelő sétányok, facsoportok és virágágyások, virágsávok alkották a parkot. A kataszteri térképezés is egyértelműen ábrázolta azt a széles, kastélyhoz vezető utat, amit már a 2. katonai felmérés térképszelvényéről is megismerhettünk. Ez az út tűnik a kert legrégebbi, feltárható elemének. A bevezető út és a majorsági épületek között téglalap alakú, szabályos négyes osztású kert terült el. A felméréshez tartozó kataszteri iratok (Protokoll) alapján a tájképi park (Englische Anlegen 1148 és 892 négyszögöl (bécsi mértékrend szerint) területen feküdt. Továbbá az uradalomhoz tartozott a szántókon és legelőkön túl gyümölcsöskert és zöldséges kert is a mai Szent István király utcától délre fekvő kertterületen.

A 3. katonai felmérés (Kelt. 1872-1884.) legfőbb forrásértéke, hogy egy a kastélytól délre fákkal fedett, határozottan körülhatárolt kertet mutat, tehát a képi ábrázolásokon is látható falazott kerítés ebben a korszakban még megvolt.

A század utolsó harmadában Magyarországon is lejátszódott a külföldi tendencia, miszerint az épület közvetlen közelébe visszatért az intenzívebben alakított, geometrikus kertrészlet (plesaure ground) formára nyírt növényekkel, szőnyegágyakkal és plasztikai díszekkel (kővázák, szobrok), mely Humphry Repton brit kerttervező kertművészetében jelent meg először és a századvég historizmusának jellegzetes elemévé vált. Repton és követői hatására vált kedvelt elemévé a századforduló kertjeinek a rózsakert, rózsalugas is, melynek támjául kecses kovácsoltvas lugas szolgált.

A kertnek erről a századforduló környéki korszakáról árulkodik az a fotó, mely nem sokkal 1889. előtt készült és Vasvármegye monográfiájában jelent meg. A kertet a portikuszhoz vezető sétány két oldalán kerítés választotta le a díszkertet a majorsági épületek előtti kerttől. A kerítés mentén hullámvonalban gyepsáv és virágos évelőnövények és díszfüvek voltak láthatók. A későbbiekben ezt a kerítést elbontották és összenyitásra került a két kertterület.

1. kép Fotó a kastély portikuszáról és a bevezető útról 1889. előtti állapot

Ez látható egy 1934-es képeslapon[12] is: a vadszőlővel befuttatott kastély épülethez széles, fehér zúzalékos sétány vezetett. A képen jól felismerhető a kastély közelében álló, mai a kert egyik fő értékét jelentő tulipánfa (Liriodendron tulipifera), és számos további kertrészlet. A kerítés elbontása után a széles sétány megmaradt, ám a barokk kertművészetből ismert módon egy keskenyebb (gyalogos) és egy szélesebb (kocsi) út számára lett megosztva, a két sétány között gyepsáv húzódott (contraallé). A képeslapon jól láthatók a tulipánfa és a többi környező fa alatti sásliliomok, valamint a sétány nyugati oldalán lévő nagyméretű virág folt, mellette egy nyírott buxus bokor. A képen látható egy pad is a ház falánál.

2. kép Képeslap 1934. 

A legpontosabb adatokkal egy 1916-os kataszteri térkép[14] szolgált. a térképen látható kert területe, határai megfelelnek az 1857-es kataszteri térképen is látható kert területének, azonban pontos méretekkel szolgál a park sétányairól és kerti tereiről kataszteri ölben mértezve (1:2880). A történeti térképek digitalizálását követően az egykori sétányok nyomvonalát térinformatikai módszerekkel összevetettük a park jelenlegi alaprajzával, és tervezett beépítéssel. Ezzel a módszerrel sikerült kialakítani a rekonstruálható útvonalvezetést. A terület nagymértékű csökkenése, az 1924. utáni kastélybővítés, valamint a tervezett beépítések jelentősen befolyásolják a feltárt történeti útvonalvezetés rekonstrukciójának mértékét. Alapvetően a park déli részén van lehetőség hiteles helyreállításra a sétányok tekintetében.

3. kép Képeslap a 20. század első harmadából

A növényállomány megismerése jelentett számunkra még kitűnő forrást. A saját felmérésünkön túl egy 1997-es felmérés[16] által ismerhetjük meg a kert egykori növényállományát. Az 1997 évi felmérés során a park 36 féle fát és cserjét tartalmazott.

"A gyöngyöshermáni Szegedy-Ensch kastély 1997.évi dendrológiai gyorsfelmérésének eredményei:"

• Alnus glutinosa (mézgás éger)
• Acer pseudoplatanus (hegyi juhar)
• Aesculus hippocastanum (vadgeszteny), több méretes pld.
• Batula pendula (fehér nyír)
• Berberis vulgaris 'Atropurpurea' (piros levelű soskaborbolya)
• Buxus sempervirens 'Bullatus' (nagylevelű puszpáng'
• Castanea sativa (szelídgesztenye)
• Carpinus betulus (gyertyán)
• Chaenomeles japonica (japánbirs)
• Chamaecyparis lawsoniana Parl. (oregoni hamisciprus)
• Cornus sanguinea (veresgyűrűs som)
• Deutzia scabra (közönséges gyöngyvirágcserje)
• Elaeagnus angustifolia (ezüstfa)
• Fraxinus excelsior (magas kőris)
• Ginkgo biloba (páfrányfenyő), KM: 360 cm
• Forsythia sp. (aranyvessző)
• Hydrangea macrophylla (hortenzia)
• Ilex aquifolium (magyal)
• Juniperus chinensis (kínai boróka)
• Juniperus virginiana 'Skyrocket' (rakéta boróka)
• Ligustrum ovalifolium (fagyal)
• Liriodendron tulipifera (tulipánfa), KM: 237, 260, 345 cm
• Lonicera japonica 'Aureoreticulata' (japán lonc sárgatarka változata)
• Magnolia liliflora 'Nigra' (sötétpiros virágú liliomfa)
• Parthenocissus quinquefolia (vadszőlő faj)
• Picea abies (lucfenyő)
• Platanus acerifolia (juharlevelű platán), KM:385 cm
• Pieris japonica (japán dérhanga)
• Pinus strobus (sima fenyő), több méretes pld.
• Pyracantha coccinea (tűztövis)
• Salix caprea (kecskefűz)
• Sambucus nigra (fekete bodza)
• Spiraea x vanhouttei (közönséges gyöngyvessző)
• Taxus baccata (tiszafa), több méretes pldny.
• Thuja orientalis (keleti életfa)
• Thuja plicata (óriástuja)

A fenti fák közül sokat sajnos ma már nem találhatunk meg a parkban részben a folyamatos állapot romlás és az elmúlt évek a parkban történt fakivágásai miatt. 2012. évi – fennmaradt növényállomány cserjeszintje is kitűnő forrásértékkel bír. Az idős buxusbokrok és tiszafák feltehetően még a kert első kialakításból maradtak fenn az utókor számára (akár 170-180 éves), de legkésőbb a 19-20. század fordulóján kerültek a kertbe. Ezek helye jól mutatja az egykori díszkerti kialakítást. Ahogy egy 1934-es képeslapon is láthatjuk kúpformára nyírott buxusok díszítették a kert egyes pontjait valamilyen meghatározott elrendezésben. Ezt az elemet fontosnak tartjuk visszahozni a helyreállítási terv során, mégha mindenütt nem is óvható meg az eredeti növényanyag, annak elöregedése, vagy az új funkcióknak, beépítésnek való áldozatul esése miatt. azonban ahol lehetséges, mindenképp ragaszkodunk az eredeti növényanyag, eredeti helyén való megóvásához (pl.: portikusz előtti téren lévő buxusbokor – íves zuzalékos burkolat menti cserjesávban.

A park jelenlegi kiterjedése – a történeti kastélyparkot tekintve – csak körülbelül két harmada az egykori díszkertnek.

4.-5. kép Fotók 1959. – OMF archivum

6. kép Fotó az 1970-es évekből – OMF archivum

7. kép Kastély északról

"Nem kell találgatni, milyen volt a kastély fél évszázaddal ezelőtt: fényképek árulkodnak a múltról. Az 1930-ban készült felvételeket összehasonlítjuk a mostaniakkal, változást alig fedezünk fel. Az épület fölé-felé hajlongó platán már akkor is itt állt őrséget a bejáratnál, persze a törzse közben jócskán megvastagodott, s míg a fa összeaszalódott levelei az öregedést zizegik-súgják," 

Térképmelléklet

Inszurrekciós térkép 1797. VaML térképei (Törzsanyag)

Publikálva: Nagy Imre Gábor:. Egy 1797-es inszurgens lovasszázad parancskönyvéből." In.: Vasi Honismereti Közelmények. 1997.évi 2. sz. Szombathely

1. katonai felmérés

1766-85.

1:28800

2. katonai felmérés

1844.

1:28800

Megyei kataszteri felmérés - MOL

1857.

1:2880

Megyei kataszteri felmérés - VaML

1857.

1:2880

3. katonai felmérés

1869-87.

1:25000

Kataszteri felmérés – földhivatali archivum

1869-87.

1:25000

Felhasznált szakirodalom:

Burkon 1984. Burkon László: Élet a kastélyokban. Vas Népe, 1984. febr.25.

Borovszky 1889. Borovszky Samu: Vas vármegye. Budapest, 1889.

/Magyarország vármegyéi és városai./

Hetyéssy 1971. 1. sz. Hetyéssy István: A hermáni kastély és uradalom leírása 1713-ban. = Vasi Szemle, 1971. 1. sz.

Ormos 2000. Ormos Imre: A kerttervezés története és gyakorlata.

Budapest 2000.

Schmidt 2005. Schmidt Gábor (szerk.): Növények a kertépítészetben.

Budapest, 2005.

Somkuthy 2000. Somkuthy Ferenc – Tóth József: Vas megye arborétumai és kúria kertjei. Szombathely, 2000.

/Vas megye különleges természeti és műemléki értékei 1./

Somkuthy 2009. Somkuthy Ferenc – Dr. Tóth József: Szombathely város kertkultúrája a XIX-XX.században. Szombathely, 2009.

Szikra 1996. Szikra Éva: Magyar tájképi kertek. In: Tájképi

kertek Magyarországon. Budapest, ÁMRK, 1996.

Szikra 1998. Szikra Éva: 19. századi tájképi kertek Magyarországon.

Műemléklap II. évf. 10. sz. 1998.

Virág 2004. Virág Zsolt: Vas megye kastélyai és kúriái. Budapest, 2004. /Magyar kastélylexikon./

Kőszegfalviné 2001. Kőszegfalviné Pajor Klára – Pittmann Lászlóné – Molnár József (szerk.): Szombathely régi képes levelezőlapokon. Szombathely, 2001. 101.o.

Inszurrekciós térkép 1797. - VaML térképei (Törzsanyag)

Publikálva: Nagy Imre Gábor:. Egy 1797-es inszurgens lovasszázad parancskönyvéből." In.: Vasi Honismereti Közelmények. 1997.évi 2. sz. Szombathely

Szikra 1996. 5-6.o.

Zádor 1978-88. 333.o.

Szikra 1998. 6.o.

Schmidt 2005. 233.o.

Két megyei kataszteri felmérés is ismert Magyarország területéről. Az elsőt a Magyar Országos Levéltár, a másodikat a megyei levéltárak őrzik. Jelen esetben a mindkét Hermán települést ábrázoló térképszelvény készítését 1857-re keltezik. A kétféle felmérés között elsősorban grafikai különbségek mutatkoznak, ám jelen esetben a két felmérés kétféle útvonalvezetést mutat a kastélypark területét illetően, főként a déli kertrészben.

Szikra 1996. 6.o.

Ormos 2000. 85-86.o.

Repton ragaszkodott az épület közelében kialakított geometrikus virágos kert (pleasure ground) létesítéséhez. Külföldön is számos követője akadt Repton tanításának. Ormos 2000. 76-86.o.

Borovszky 1889.

téglából falazott, vakolt lábazat és oszlopok, az oszlopközökben fémkerítés

Borovszky 1889. 45.o.

Magyar Múzeumi Képeslap Katalógus https://muzeum.arcanum.hu/kepeslapok

Magyar Múzeumi Képeslap Katalógus https://muzeum.arcanum.hu/kepeslapok

Vas Megyei Kormányhivatal Földhivatala Térképtár

Kőszegfalviné 2001. 101.o.

Somkuthy 1997. 128.o.

Somkuthy 2009.

KÖH Fotótár

OMF műemlék jellegű épületek vizsgálata 1960-70-es évek

A kép pontos keltezése nem ismert, 1916 utáni állapot

Burkon 1984. 1984. febr. 25. 7. p.